Rakonczay átvitte az Atlanti Óceánon az Amerikai nagynénitől kapott egyedi naptárat.
Dátum: 2012. márc. 29. | írta: Szőke Lovas Antal |
Hogy találkozik egy blogbejegyzésben az eltűnt, majd megtalált Amerikai rokon, az általa 1989-ben küldött egyedi naptár és Rakonczay Gábor sikere? Olvass tovább és megtudod…
Az egész sztori nagyon régen kezdődött, majd 23 éve. 12 éves forma lehettem, amikor először tartottam kezemben egy egyedi, saját családi képekkel készített falinaptárt, amit Katinka, az Amerikai Nagynéni küldött. Itt most ugorjunk is egy nagyot az időben, egészen napjainkig…
Mi lett azóta az Amerikai Nagynénivel? 1996 óta semmit sem hallottunk róla. A kapcsolat a férje halála után teljesen megszakadt vele. Próbálta a család felvenni vele a kapcsolatot, de hasztalan volt minden próbálkozás. Az általunk ismert címéről visszajöttek a levelek, gyakorlatilag teljesen eltűnt számunkra. Aztán pár éve, amikor már természetes volt az internet és a világ is kisebb lett ezáltal, nekiálltam átkutatni az elérhető adatbázisokat, hátha találok róla valami érdemi információt. Sajnos csak morzsákat, részinformációkat tudtam meg, ami alapján az sem derült igazán ki, hogy egyáltalán él e még. Azért nem csüggedtem, raktam egymás mellé a kirakó darabjait, mígnem egyszer csak összeállt a kép! Sikerült találnom egy Californiai címtöredéket. Rákerestem a Google Maps-en az adott címre és furcsamód egy olyan helyet mutatott, ami nagyon közel van egy Idősek Otthonához. Gondoltam teljesen életszerű, hogy a most 68 éves rokon éppen élhet ott is. Aztán gondoltam egy nagyot és levelet írtam az Otthon ellátási igazgatónőjének, amihez egy képet csatoltam a keresett Nagynéniről a biztonság kedvéért és vártam...
Az egész sztori nagyon régen kezdődött, majd 23 éve. 12 éves forma lehettem, amikor először tartottam kezemben egy egyedi, saját családi képekkel készített falinaptárt, amit Katinka, az Amerikai Nagynéni küldött. Itt most ugorjunk is egy nagyot az időben, egészen napjainkig…
Mi lett azóta az Amerikai Nagynénivel? 1996 óta semmit sem hallottunk róla. A kapcsolat a férje halála után teljesen megszakadt vele. Próbálta a család felvenni vele a kapcsolatot, de hasztalan volt minden próbálkozás. Az általunk ismert címéről visszajöttek a levelek, gyakorlatilag teljesen eltűnt számunkra. Aztán pár éve, amikor már természetes volt az internet és a világ is kisebb lett ezáltal, nekiálltam átkutatni az elérhető adatbázisokat, hátha találok róla valami érdemi információt. Sajnos csak morzsákat, részinformációkat tudtam meg, ami alapján az sem derült igazán ki, hogy egyáltalán él e még. Azért nem csüggedtem, raktam egymás mellé a kirakó darabjait, mígnem egyszer csak összeállt a kép! Sikerült találnom egy Californiai címtöredéket. Rákerestem a Google Maps-en az adott címre és furcsamód egy olyan helyet mutatott, ami nagyon közel van egy Idősek Otthonához. Gondoltam teljesen életszerű, hogy a most 68 éves rokon éppen élhet ott is. Aztán gondoltam egy nagyot és levelet írtam az Otthon ellátási igazgatónőjének, amihez egy képet csatoltam a keresett Nagynéniről a biztonság kedvéért és vártam...
A döbbenet pár nap múlva ért, amikor erre az emailre a hasztalan keresett rokon válaszolt! Tudniillik ezt a levelet továbbították neki. Hitetlenkedve olvastam sorait, egyszerűen nem akartam hinni az érzékszerveimnek, hogy az, akit annyi időn keresztül kerestem, írt nekem levelet, amiben határtalan örömét fejezi ki, hogy végre sikerült rátalálnom.
De miért is írtam ezt le, egy szakmai blogban?
Mert neki köszönhetem az első inspirációt, ami erre a pályára és az egyedi nyomtatványok irányába terelt. Az a bizonyos naptár, amit a 80’-as évek végén a kezemben tartottam teljesen futurisztikus volt akkor.
Az ötlet egyszerű és nagyszerű volt, de akkoriban teljesen megvalósíthatatlan és kivitelezhetetlen volt kis hazánkban. Nekem viszont, már akkor nagyon mozgatta a fantáziám a dolog és megláttam benne azt az üzleti lehetőséget, amit azóta itt a Pressland nyomdában mindenki számára elérhetővé tettem.
Kedvenc közösségi oldalamon van egy idézet, amit ars poeticaként tartok számon. „Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet.”
Az a bizonyos hit volt az, ami segített megtalálni, az eltűnt Nagynénit, létrehozni életem vállalkozását a Presslandet és segített a világon elsőként Rakonczay Gábornak egyes egyedül sikeresen – bár nehézségektől kellően tűzdelve – áteveznie azt az Atlanti Óceánt, ami most úgy érzem én is sikeresen leküzdöttem, bár átvitt értelemben… :)
De miért is írtam ezt le, egy szakmai blogban?
Mert neki köszönhetem az első inspirációt, ami erre a pályára és az egyedi nyomtatványok irányába terelt. Az a bizonyos naptár, amit a 80’-as évek végén a kezemben tartottam teljesen futurisztikus volt akkor.
Az ötlet egyszerű és nagyszerű volt, de akkoriban teljesen megvalósíthatatlan és kivitelezhetetlen volt kis hazánkban. Nekem viszont, már akkor nagyon mozgatta a fantáziám a dolog és megláttam benne azt az üzleti lehetőséget, amit azóta itt a Pressland nyomdában mindenki számára elérhetővé tettem.
Kedvenc közösségi oldalamon van egy idézet, amit ars poeticaként tartok számon. „Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet.”
Az a bizonyos hit volt az, ami segített megtalálni, az eltűnt Nagynénit, létrehozni életem vállalkozását a Presslandet és segített a világon elsőként Rakonczay Gábornak egyes egyedül sikeresen – bár nehézségektől kellően tűzdelve – áteveznie azt az Atlanti Óceánt, ami most úgy érzem én is sikeresen leküzdöttem, bár átvitt értelemben… :)
Néhány kép arról a bizonyos első generációs, egyedi naptárról:
